Délvidék történelmi és természeti értékei - Határtalanul 2023

Sugárút, Kelebia, Szabadka, Kishegyes, Nándorfehérvár, Zimony, Kishegyes, Zenta, Tóthfalu, Sugárút

Tartalmas három nap volt.

És nem volt egyszerű:
Mikor érünk oda? Mi lesz a program? Hol megyünk mosdóra? Hol vehetünk vizet? Messze van még? Ajjaj, innen meredekebb! Felmegyünk a toronyba is? Elfogadnak eurót is? Csak most ültünk le... Hova tegyem a maradék hét szendvicset? Ki lesz a szobatársam? Mikor kell felkelni? Fogom szeretni a vacsorát? Finom lesz a második is?

Vagy mégis egyszerű volt?
Soha nem veszett el senki a csoportból, még a szabad mászkálások idején sem, sőt, várni sem kellett senkire, pontosan gyűlt össze a csapat - a busz is profi pontossággal érkezett a találkozási pontokra.
A helyszínekre pontosan érkeztünk és mindenhol felkészülten fogadtak.

A korai induláshoz mindenki pontosan, felkészülten érkezett, az útiokmányok kéznél voltak, nem csodálkoztunk, hogy a határon is percek alatt átjutottunk (szerencsére más buszra nem kellett várnunk)

Aki vágyott rá, az lovagolhatott a Kelebián a lipicai ménes egyetlen nóniuszán. Mindenkit körbekocsikáztattak a lipicaiak fogatán, miután megmuttatták az istállót és a kocsigyűjteményt - és elmagyarázták, hogyan tanítják a lovakat és milyen nehezen taníthatók fiatal korukban...



Szabadkán a Városházán nemcsak körbenéztünk, hanem beültünk az ülésteremben az elöljáróság székeibe, majd körbesétálva megnéztük Kosztolányi Dezső, Csáth Géza és Munk Artúr (a Titanic túlélőit mentő Carpathia hajóorvosa) gimnáziumát és szobrát, a zsinagógát, a színházat, a várost.



Este végre a legfontosabb kérdésre is fény derült: elfoglaltuk a szállást és kiderült, kik lesznek szobatársak, lakótársak. Rövid pihenés és végre elérhető wifi megsimogatása után vacsora, majd táncház következett. Szándékosan nem autentikus néptáncot tanított Szakács Tamás és Szakál Niki, hanem a néptánc elemeit felvonultató fergeteges bulit csaptak - vagyis nem váltak be a diákjaink előzetes feltételezései, miszerint a táncház abból áll, hogy körbeállunk és dobbantunk néha.



A svédasztalos reggeli után az ebédcsomaghoz mindenki saját kezűleg saját kívánsága szerint állíthatta össze a szendvicseit a saját kedve szerinti mennyiségben (édességet, ásványvizet, gyümölcsöt a csomag előre bekészítve tartalmazott)

Első programként benéztünk a Ady Endre Kísérleti Általános Iskolába, ahol Fülöp Valentin igazgató bemutatta nekünk az iskoláját, elmesélte az intézmény történetét, válaszolt a kérdéseinkre a szerbiai magyar nyelvű oktatás helyzetéről.

Hogy egyetlen nap se maradjon hosszabb buszozás nélkül, elmentünk Magyarország valahai déli kapujához és megnéztük a nándorfehérvári várból a legdélebbi milleneumi emlékművet, a Hunyadi-bástyát, majd átmentünk Zimonyba, ahol megnéztük a Hunyadi-bástyáról nándorfehérvári várat.
Természetesen mindkét helyszínt a helyszínen is alaposan körbejártuk, meghallgattuk a részletes helyszíni krónikáját a sorsdöntő csatának - amelyben a véletleneknek és a tévedéseknek is komoly szerepük volt a hősiesség és hadtudományi felkészültség mellett.
Lelepleződött a néhány éve Belgrádban plázázó vaddisznók titka - egy madárrezervátumként működő lakatlan sziget van a Duna és a Száva torkolatánál, onnan úsztak át a part menti plázához az állatok.
Belgrádban egy plázánál indult a túránk és ott is végződött, ahol az első komolyabb szuveníreket, izgalmas csemegéket meg lehetett vásárolni. Innen indultunk Zimonyba majd onnan suhantunk haza Kishegyesre.

Utolsó esténken csapatokra oszlottak az utazók és kvízjátékban mutathatták meg, mire emlékeznek a meglátogatott helyekkel kapcsolatban. Megmutatták, hogy nagyon sok információ megragadt bennük, a három legjobb csapat tagjai kisebb nyereménytárgyak közül választhattak maguknak.

A hazautazás napján nem kellett szendvicset készítenünk, lekváros bukta és más péksütemény is be volt már készítve az úticsomagba.

Zentán a Városháza tornyában a zentai csatát és a visszafoglaló csatákat bemutató kiállítást megnézve araszoltunk fel a kb. 50 méter magas toronyba 200-nál is több lépcsőn - így nem volt fárasztó a magasba törés. A toronyból lenyűgöző kilátás tárult elénk, bár nem láttuk a szegedi dóm tornyait (ahozz talán még kevésbé párás levegő kellett volna).
Rövid séta a Fő tér körül és a Tisza partján, még egy utolsó bolti bevásárlás és irány Tóthfalu és a Mini Délvidék.

A falu történetének bemutatása után néhány lépéssel körbejárhattuk az előző napon látott helyszíneket, nagy örömmel ismertük fel Nagy Hadi Szigetet kicsiben a Duna és a Száva találkozásánál, a Tarcal hegyet, kerestük meg a Tisza torkolatát a Dunánál - és itt érezhettük leginkább, hogy van miért visszatérni a Délvidékre, a Vajdaságba, Bácskába, Szerémségbe, Bánságba, mert rengeteg látnivaló van még, Újvidék, Pétervárad, Nagykikinda, Szendrő vára és még sok más érdekesség.

Hazafelé újra érintettük Szabadkát, ahol elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, Kanyó Ervintől, majd átkeltünk a határon - sofőrünk, Bordás János rutinjának köszönhetően csak kb. kétórásra nyúlt a várakozásunk.

Még megpihentünk egyszer a határátlépés fáradalmai után és onnan már megüzenhettük a szülőknek, hogy mikorra várható érkezésünk. Nem sokkal este 7 óra után minden gyermekünket átadhattuk a szüleiknek.

Hétfőn pedig a gyerekek tudtak miről mesélni a tanórákon a tanáraiknak...

(a program megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával és a Bethlen Gárbor Alapkezelő Zrt támogatásával - az utazás szervezésében a Student Lines Diákutazási Iroda segítettt)